Természetes számomra, hidat képezzek Magyarország és Kína között

Li Elizabet Fanni a sanghaji Fudan Egyetem nemzetközi politikát tanuló hallgatója, aki egyetemi évei alatt nemcsak Kínát ismeri egyre mélyebben, hanem aktívan építi azokat a kapcsolatokat is, amelyekkel később Magyarország és Kína között szeretne hidat képezni.

Mesélj egy kicsit a saját történetedről! Hogyan mutatnád be magad néhány mondatban, és milyen út vezetett odáig, ahol most tartasz?

Li Elizabet Fanni vagyok, kínai nevemen Li Shuying, 22 éves, Budapesten nőttem fel. Alapvetően nyitott, barátságos és optimista embernek tartom magam, aki szeret új dolgokat kipróbálni, új embereket megismerni és minél többet megtapasztalni a világból. Édesanyám magyar, édesapám pedig kínai származású. Egy nővérem van, és a szüleim már egészen kicsi korunktól kezdve fontosnak tartották, hogy mindkét nyelvet és kultúrát megismerjük. Édesanyámmal magyarul, édesapámmal kínaiul beszélünk, a szüleink egymás között pedig magyarul kommunikálnak. Így számunkra teljesen természetes, hogy akár egyetlen beszélgetésen belül is váltogatjuk a nyelveket.

Budapesten a XV. kerületben található Magyar–Kínai Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában és Gimnáziumban tanultam összesen tizenkét éven keresztül. Emellett hétvégi kínai iskolába is jártam. Ez az iskola nagyon fontos szerepet töltött be az életemben, mert nemcsak a kínai nyelvet tanulhattam meg magas szinten, hanem fokozatosan egyre jobban megismerhettem Kína kultúráját is. Az iskolán kívül is sok mindennel foglalkoztam. Balettoztam, kínai látványtáncot tanultam versenyszerűen, és már óvodás korom óta zongoráztam. Nagyon szép emlékeim vannak abból az időszakból, amikor koncerteken léptünk fel. Egy látássérült ismerősömmel, Annamarival például rendszeresen négykezeseztünk, később pedig egy másik diákkal hatkezeseztünk. Nagyon szerettem ezeket az alkalmakat. Zeneiskolában pedig kórusban is énekeltem. A gimnáziumot kitűnő eredménnyel végeztem, elnyertem az Év Tanulója címet, és az iskola vezetésétől is kaptam ajánlólevelet. Kínai tanáraim különösen sokat bátorítottak arra, hogy próbáljam meg a kínai egyetemeket.

A kínai nyelvet anyanyelvi szinten beszéltem, Kínához pedig már gyermekkorom óta kötődtem. Hétéves koromban jártam először az országban édesapám családjánál, később pedig gimnáziumi osztályommal is többször kijutottam nyári táborba. Ezek az utak megerősítették bennem azt az érzést, hogy nemcsak turistaként szeretném megismerni az országot, hanem szeretném megtapasztalni, milyen ott élni és tanulni. Nagyon erősen hatottak rám az anyanyelvi kínai tanáraim is. Az elszántságuk és az alázatosságuk inspirált arra, hogy én is megtapasztaljam, milyen a „második otthonomban” felnőni, tanulni és élni. Ezért amikor eljött az egyetemválasztás ideje, számomra természetes volt, hogy Kínában szeretnék továbbtanulni. 2021-ben kínai állami ösztöndíjra jelentkeztem, és három egyetemet jelöltem meg: a Pekingi Egyetemet, a Tsinghua Egyetemet és a Fudan Egyetemet. Mindhárom kiváló intézmény, de őszintén szólva a szívem mélyén a Fudant szerettem volna a legjobban.

Korábban már jártam Sanghajban, és a város nagyon mély benyomást tett rám. Tetszett a nyitottsága, a nemzetközi légköre és az, hogy mennyire sok lehetőséget kínál. Végül megkaptam a Fudan felvételi értesítését, azonban a Covid-járvány miatt egy évvel el kellett halasztanom a kiutazást. Ez az egy év sem telt tétlenül. Tolmácsoltam és gyakoroltam a fordítást valamint diák munkával gyűjtöttem utazásra. Eljutottam többek között Grúziába, Törökországba, Kazahsztánba, Kirgizisztánba, Üzbegisztánba, Tádzsikisztánba és Moldovába is. Ezek az utazások szintén nagyon sokat adtak hozzá ahhoz, ahogyan ma a világot látom. Végül 2023 szeptemberében ténylegesen is megkezdtem a tanulmányaimat a Fudanon.

Milyen volt megérkezni a Fudanra, és milyen volt az első időszak Sanghajban?

Az első napok természetesen izgalmasak voltak, hiszen hiába beszéltem kínaiul és ismertem valamennyire az országot, egészen más dolog hosszabb távra kiköltözni és önállóan elkezdeni az egyetemi életet. Amikor megérkeztem a Fudanra, sok ügyintézési folyamat még teljesen új volt számomra. Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert egy szerb felsőbb éves hallgató, Filip rengeteget segített. A regisztrációtól és az ügyintézéstől kezdve egészen addig, hogy megmutatta az egyetemi kampuszt és segített eligazodni, mindenben mellettem állt. A mentorom és az egyetem munkatársai szintén nagyon támogatóak voltak.

Ez már az első időszakban megmutatta számomra, hogy a Fudan nem pusztán egy egyetem, hanem egy közösség is. Azóta én is úgy gondolom, hogy ha új hallgató érkezik, különösen egy külföldi diák, nagyon sokat jelenthet neki akár egyetlen segítőkész ember is. Ezért én is szeretnék a jövőben olyan lenni mások számára, amilyen Filip volt nekem.

Milyenek a tapasztalataid a Fudannal? Miért érdemes ott tanulni?

A Fudan Egyetemmel kapcsolatos tapasztalataim összességében rendkívül pozitívak. Nemcsak az akadémiai színvonal miatt, hanem azért is, mert rengeteg lehetőséget biztosít a hallgatóknak. A Fudan története több mint 120 évre nyúlik vissza. Az egyetemet 1905-ben alapították Sanghajban, és azóta Kína egyik legjelentősebb felsőoktatási és kutatási intézményévé vált. Ma rendkívül széles képzési kínálattal rendelkezik, a társadalomtudományoktól és bölcsészettudományoktól kezdve a természettudományokon át az orvostudományig. A Fudan nemzetközi szinten is elismert egyetem, és Sanghaj elhelyezkedése miatt különösen erős nemzetközi környezetet biztosít.

Én a School of International Relations and Public Affairs, vagyis a SIRPA hallgatója vagyok, és nemzetközi politikát, kínaiul 国际政治, tanulok. Az első évben több alapozó tárgyunk volt, például jog, szociológia, politológia és pszichológia. Később egyre inkább lehetőségünk van arra, hogy saját érdeklődési körünknek megfelelően specializálódjunk, például diplomácia vagy nemzetközi szervezetek irányába.

Számomra különösen érdekes, hogy mindezt kínai nyelven tanulom. Ugyanazokat a nemzetközi kérdéseket, amelyekről korábban Magyarországon vagy Európában hallottam, itt sokszor más perspektívából ismerem meg. A Fudanon az oktatók nagyon magas elvárásokat támasztanak. Nem feltétlenül elég az, hogy az ember nagyjából megértse az anyagot; arra ösztönöznek, hogy pontosan tudjuk, mit és miért tanulunk. Ez időnként kihívást jelent, de hosszú távon nagyon sokat fejleszt.

Az egyetem mérete is lenyűgöző. Az első benyomásom az volt, hogy egy amerikai elit egyetem kampuszához hasonlít, amilyeneket filmekben látunk. Ugyanakkor számomra nem is az épületek vagy az infrastruktúra a legfontosabb, hanem az egyetemi közösség. Vizsgaidőszakban például gyakran együtt tanulunk. Van, hogy a könyvtárban, egy kávézóban vagy akár az étkezdében ülünk össze, ahol külön helyet is biztosítanak a hallgatóknak. A kollégiumban pedig sokszor még éjszaka is együtt vagyunk: tanulunk, beszélgetünk, társasozunk. Nagyon szeretem ezt a közösségi életet.

Milyen a sanghaji diákélet?

Sanghaj szerintem kiváló város egy nemzetközi hallgatónak. Nagyon sokszínű és rendkívül dinamikus. Egyszerre érződik rajta Kína történelme és az a nemzetközi, modern atmoszféra, amely miatt már korábban is nagyon szerettem. A Fudanon is nagyon nemzetközi a közeg. Az évfolyamunkon körülbelül 130-an vagyunk, közülünk nagyjából harmincan külföldiek. Vannak dél-koreai, thai, japán, indonéz és európai hallgatók is. Az első hónapban tudatosan arra törekedtem, hogy nyitott legyek, és minden új lehetőségre igent mondjak. Könnyen sikerült beilleszkednem, és sok új ismerőst szereztem.

A helyi kínai hallgatók néha kissé óvatosabbak a külföldiekkel való szorosabb barátság kialakításában, de nekem sikerült kínai barátokat is szereznem. Van például egy szecsuáni barátnőm, aki később Budapestre is ellátogatott hozzám. A sanghaji életben azt szeretem, hogy szinte minden nap történik valami. Az egyetemen rengeteg sportolási lehetőség van. Esténként például rendszeresen összegyűlnek a hallgatók focizni, de lehet teniszezni, kosárlabdázni, flag footballozni vagy jógázni is.

Én a Fudan sárkányhajócsapatának is tagja vagyok. 2025-ben második helyezést értünk el a sanghaji egyetemek nemzetközi hallgatói számára rendezett sárkányhajóversenyen, 2026-ban pedig megnyertük a Jangce-delta régió egyetemi nemzetközi hallgatóinak versenyét. 2027-ben pedig a csapat kapitánya leszek. A sárkányhajózásból sokkal többet kaptam, mint egy sportélményt. Megtanított arra, hogy egy csapatban mindenkinek megvan a saját szerepe, és nem elég, ha egy ember nagyon jó. Az eredményhez együtt kell dolgozni, kitartani és felelősséget vállalni.

A Global Connect U projectnek köszönhetően pedig a nyári és téli szünetben meglátogathatom a Magyar-Kínai Iskolát valamint magyar egyetemeket, hogy beszélhessek a személyes tapasztalataimról és a jelentkezési folyamatokról a kínai egyetemekre.

Az egyetem mellett sok rendezvényen is részt veszel. Milyen szerepeket vállalsz?

Nagyon szeretem azokat a helyzeteket, amelyekben embereket kell összehozni vagy valamilyen eseményt megszervezni. Az egyetemen többször vezettem különböző rendezvényeket, például kínai újévi gálát és énekes rendezvényeket is. Érdekes, mert gimnazistaként sokkal visszahúzódóbb voltam. Akkor még nem gondoltam volna, hogy egyszer több száz ember előtt fogok műsort vezetni vagy nemzetközi események szervezésében veszek részt.

2024-ben például a YICGG budapesti rendezvényének szervezésében is részt vettem. Az organizing committee tagjaként többek között a díszvendégekkel tartottam a kapcsolatot, e-maileztem, valamint az utazásukhoz kapcsolódó ügyeket, vonat- és repülőjegyeket is intéztük. Ez nagyon jó gyakorlati tapasztalat volt, mert megtanultam, hogy egy nemzetközi esemény mögött rengeteg olyan apró részlet van, amelyet a résztvevők gyakran észre sem vesznek. Ahhoz, hogy egy konferencia vagy fórum jól működjön, nagyon pontos szervezésre és folyamatos kommunikációra van szükség.

Hogyan juthat el egy magyar diák a Fudanra?

Elsősorban szorgalomra és kitartásra van szükség. Szerintem már középiskolában érdemes tudatosan készülni, jó eredményeket elérni, és minél előbb tájékozódni arról, hogy milyen kínai egyetemek és ösztöndíjak állnak rendelkezésre. A kínai nyelvtudás természetesen nagy előnyt jelent. Az én esetemben ez különösen fontos volt, hiszen kínai nyelven tanulok, de léteznek angol nyelvű képzések is, amelyekre akár önköltséges formában lehet jelentkezni.

A kínai állami ösztöndíjra is érdemes pályázni. Én is ezen keresztül, az EU Window kategóriában jutottam ki. A lehetőségekről a kínai nagykövetségen és az online felületeken is lehet tájékozódni. Általában motivációs levelet kell írni és újjonnan bevezettek egy az érettségihez hasonló vizsgát is, amit teljesíteni kell. A legfontosabb tanácsom az lenne, hogy merjenek jelentkezni. Sokszor maga a jelentkezés tűnik a legnagyobb akadálynak, pedig az első lépés egyszerűen az, hogy beadjuk a pályázatot. Kínában rengeteg kiváló egyetem van, és nem feltétlenül kell mindenkinek ugyanazt az utat választania. Érdemes megnézni, hogy az adott hallgató érdeklődéséhez, nyelvtudásához és jövőbeli terveihez melyik intézmény illik a legjobban.

Mit tanácsolnál annak, aki először készül Kínába?

Azt, hogy legyen nyitott. Ne csak a tankönyvekből vagy az interneten keresztül próbálja megismerni Kínát, hanem menjen ki, beszélgessen emberekkel, utazzon, próbáljon ki helyi ételeket, és figyelje meg a mindennapi életet. Én nagyon sokat tanultam az utazásaimból. Kínán belül is igyekeztem minél több helyre eljutni: jártam Pekingben, Nanjingban, Guangzhouban, Shenzhenben, Hangzhouban, Suzhouban, Huangshanban és Zhangjiajieben is.

Minden városnak más karaktere van. Mások az emberek, az ételek, a szokások, a tájak. Így értettem meg igazán, hogy Kínát sem lehet egyetlen képpel leírni. Az utazások során megtanultam, hogy sokszor érdemes kilépni a klasszikus turistaprogramokból. Beszélgetni lehet a taxissal, a szálloda dolgozóival, egy helyi diákkal. Üzbegisztánban például fiatal diákok jöttek oda hozzánk, mert szerettek volna angolul gyakorolni. És szerintem a mosoly is nagyon fontos. Egy kedves tekintet vagy egy mosoly akkor is képes kapcsolatot teremteni, ha két ember nem beszél közös nyelvet.

Mivel szeretnél foglalkozni az egyetem után?

Ezen sokat gondolkodom, és egyelőre nem szeretném egyetlen konkrét szakmához kötni magam. Azt biztosan tudom, hogy a diploma után szeretnék továbbtanulni, valószínűleg mesterképzésen. Az is elképzelhető, hogy Magyarországra visszatérek, hiszen szeretném a megszerzett tapasztalataimat valamilyen módon otthon is hasznosítani. A nemzetközi kapcsolatok, a diplomácia és a nemzetközi szervezetek világa különösen érdekel, de a nemzetközi üzleti életet és a tolmácsolást, fordítást sem szeretném kizárni.

Ami viszont biztos, hogy szeretnék valamilyen módon hozzájárulni a magyar–kínai kapcsolatok erősítéséhez. Úgy érzem, hogy az a tudás és tapasztalat, amelyet az elmúlt években megszereztem, erre különösen alkalmassá tesz. Ugyanakkor nyitott vagyok az új lehetőségekre. Szerintem 22 évesen még nem feltétlenül kell pontosan tudnunk, hogy tíz év múlva hol leszünk. Fontosabb, hogy olyan dolgokat csináljunk, amelyek közben fejlődünk, kapcsolatokat építünk, és közben felismerjük, hogy mi az, ami valóban érdekel bennünket.

Hogyan jutottál el a Magyar–Kínai Baráti Társasághoz, és miért fontos neked az MKFB?

Az MKFB-hez Horváth Levente révén kerültem közelebb. Egy alkalommal előadást tartott az egyetemünkön „Eurasia – The New Era” címmel. Az előadás után beszélgettünk és később meghívott az egyesületbe. Az MKFB számomra azért különösen fontos, mert olyan emberekkel találkozhatok, akik hasonlóan érdeklődnek Magyarország és Kína kapcsolata iránt, mégis nagyon különböző területekről érkeznek. Ez az egyik legérdekesebb dolog az egyesületben: nagyon sokféle irányból lehet megközelíteni a magyar–kínai kapcsolatokat. Van, aki az üzleti élet, más az oktatás, a kultúra, a gasztronómia vagy éppen a tudomány felől közelít.

Amikor Magyarországon vagyok, különösen a téli és nyári szünetben, az egyesület programjai révén folyamatosan kapcsolatban tudok maradni ezzel a közeggel. Számomra ez azért is fontos, mert nem szeretném, hogy a Kínában töltött évek után egyszerűen megszakadjon a kapcsolat. Éppen ellenkezőleg: szeretném az ott megszerzett tapasztalatokat Magyarországon is megosztani.

Ha egyetlen üzenetet kellene megfogalmaznod azoknak a magyar diákoknak, akik Kínába készülnek, mi lenne az?

Azt mondanám nekik, hogy legyenek bátrak és nyitottak. Kínába költözni több ezer kilométerre az otthontól természetesen nagy lépés. Nekem sem volt minden egyszerű az elején. De ha az ember nyitott az új dolgokra, akkor olyan lehetőségeket és kapcsolatokat találhat, amelyekre otthon talán soha nem lett volna lehetősége. Kína ma a világ egyik meghatározó országa politikai, gazdasági és technológiai szempontból is, ezért szerintem a kínai nyelv és a Kínával kapcsolatos tudás a jövőben egyre értékesebb lesz.

De talán még fontosabb, hogy az ember ne csak tanulni menjen Kínába, hanem megismerni is. Utazzon, beszélgessen emberekkel, vegyen részt egyetemi programokon, próbáljon ki új dolgokat, és ne féljen attól, hogy valami elsőre szokatlan. Én nagyon sokat kaptam ettől az időszaktól. Nemcsak szakmai tudást, hanem barátságokat, önállóságot, magabiztosságot és egy sokkal összetettebb világképet. Ha valamit megtanultam az elmúlt években, az talán az, hogy nem feltétlenül kell választanunk két világ között. Meg lehet tanulni mindkettőt megérteni, és akár össze is lehet kötni őket. Én pedig pontosan ezt szeretném tenni a jövőben is: továbbra is tanulni, kapcsolatokat építeni, és valamilyen módon hozzájárulni ahhoz, hogy Magyarország és Kína között minél több valódi, személyes és szakmai kapcsolat jöjjön létre.

Az interjú a KÍNA 2026. szeptemberi számában jelent meg