Magyarország és Kína: több mint pártpolitika

Magyarországon 2026. április 12-én történelmi választásokat tartottak, amelynek eredményeként tizenhat év után új kormány alakult az országban. A Tisza Párt kétharmados győzelmével sokan tették fel a kérdést: vajon változik-e Magyarország Kína-politikája is? Vagy a magyar–kínai kapcsolatok mélyebb geopolitikai és gazdasági logikája felülírja a pártpolitikai változásokat?

A magyar–kínai kapcsolatok története jóval régebbre nyúlik vissza, mint azt sokan gondolják. A hunok története túl távoli, de egy nagyot ugorva is már a 19–20. századról is írhatnánk, amikor számos magyar utazó, kutató és építész jutott el Kínába: Lóczy Lajos, Stein Aurél vagy Hudec László neve ma is ismert Kínában. Még számos neves magyar kutató és kalandor van, akiket említhetnénk, róluk a Kína magazin többi számában lehet részletesen olvasni. Magyarország 1949-ben az elsők között vette fel a diplomáciai kapcsolatokat a frissen megalapított Kínai Népköztársasággal, majd a szocialista időszakban is élénk politikai és gazdasági kapcsolatok alakultak ki, ekkor is voltak izgalmas történetek, ezekről is lehet olvasni más Kína magazin számokban.

A jelenlegi magyar–kínai kapcsolatok megértése szempontjából azonban elsősorban az elmúlt három évtized folyamatai a meghatározóak. A rendszerváltást követően Magyarország külpolitikája elsősorban a nyugati integrációra fókuszált, azonban a kínai kapcsolatok továbbra is fennmaradtak. Már 1994-ben Magyarországra látogatott Jiang Zemin kínai államfő, a 2000-es évek elején pedig új lendületet kaptak a kapcsolatok. Ebben jelentős szerepe volt Medgyessy Péter miniszterelnöknek, aki korábban pénzügyminiszterként és miniszterelnök-helyettesként is többször járt Kínában, és jól ismerte az országot. Ekkor nyitotta meg magyarországi központját a Bank of China, majd 2005-ben a Huawei is Magyarországra helyezte egyik fontos európai központját.

A Gyurcsány-kormány idején tovább erősödtek a kínai kapcsolatok, 2007-ben Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Kínába utazott, hogy megnyissa a magyar-kínai kulturális évet. Ugyanakkor az akkori ellenzékben lévő Fidesz élesen bírálta ezt az irányt. Tüntetések zajlottak a kínai vezetők látogatásai idején, és több fideszes politikus is „Free Tibet” zászlóval tiltakozott a budapesti kínai nagykövetség épülete előtt.

A politikai fordulat után azonban érdekes változás történt. A 2010-ben kormányra kerülő Orbán-kormány meghirdette a „keleti nyitás” politikáját, amelynek egyik legfontosabb eleme éppen a kínai kapcsolatok erősítése lett. Orbán Viktor még ellenzéki politikusként, 2009-ben látogatott Kínába, ahol Xi Jinping – akkor még kínai alelnökként – fogadta őt. Kormányra kerülve pedig a magyar–kínai kapcsolatok új stratégiai szintre emelkedtek.

Az elmúlt másfél évtizedben stratégiai partnerség alakult ki a két ország között, Magyarország pedig a kínai befektetések egyik legfontosabb európai célpontjává vált. Megjelentek a nagy kínai elektromosautó- és akkumulátorgyártók, köztük a CATL, a BYD vagy az Eve Power, miközben Budapest regionális pénzügyi és logisztikai központtá is vált kínai szempontból.

Mindez jól mutatja, hogy Magyarországon a Kína-politika gyakran másként néz ki ellenzékből és másként kormányon. Az ellenzéki időszakban sokszor erősebbek az ideológiai és politikai kritikák, míg kormányon inkább a gazdasági és geopolitikai racionalitás kerül előtérbe.

Az Európai Unió az elmúlt években egyre kritikusabb Kína-politikát alakított ki, amelyet több tagállam is követett – azonban azóta ezt már megbánták. Csehországban a korábbi években jelentősen megromlottak a kínai kapcsolatok, miután a prágai politikai vezetés megkérdőjelezte az „Egy Kína” elvet és látványosan Tajvan felé nyitott. Ennek következtében több kínai gazdasági projekt is leállt vagy más országokba helyeződött át, amelyekből részben Magyarország profitált. Az utóbbi időszakban azonban Prágában is megjelent az igény a kapcsolatok újraépítésére, Babis kormányfő nagyban dolgozik azon, hogy megújítsa a cseh–kínai kapcsolatokat.

Emellett számos európai uniós tagállam is, miközben támogatja az EU külpolitikáját, ugyanakkor a saját érdekeit szem előtt tartva szoros bilaterális kapcsolatokat ápol Kínával és rendszeresen ellátogatnak az állami vezetőik Pekingbe hatalmas gazdasági delegációval. Az elmúlt időszakban Emmanuel Macron francia elnök, Friedrich Merz német kancellár, Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök, valamint a brit kormány vezetője is jelentős gazdasági delegációk élén látogatott Pekingbe.

Ez a kérdés most a Tisza Párt esetében is aktuális. A kampány során Kína nem jelent meg hangsúlyos témaként, a kritikák inkább az egyes beruházások átláthatóságára és a korrupció kérdésére vonatkoztak, de ezek inkább az Orbán-kormány kritikájaként jelentek meg és nem pedig Kína-ellenes narratívaként. A Tisza programja sem képvisel Kína-ellenes álláspontot. Sőt, a program egyik része kifejezetten utal arra, hogy a világ gazdasági súlypontja egyre inkább Kelet felé tolódik.

Magyar Péter miniszterelnök a választások után tartott nemzetközi sajtótájékoztatóján Kínát „a világ egyik legfontosabb, legnagyobb és legerősebb országának” nevezte. Ez arra utal, hogy az új magyar kormány várhatóan nem szakít a pragmatikus Kína-politikával. Orbán Anita külügyminiszter is még a választások előtt Facebook-posztban jelezte, hogy a Tisza Párt pragmatikus, kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatot kíván fenntartani Kínával, miközben fontosnak tartja a túlzott függőségek elkerülését is.

Magyarország számára ezért a következő időszak egyik legfontosabb feladata az lehet, hogy – az EU-s kapcsolatok megújítása mellett – a Kínával kialakított kapcsolatokat pragmatikus, átlátható és kölcsönös előnyökön alapuló módon fejlessze tovább. A világgazdaság súlypontja egyre inkább Ázsia felé tolódik, Kína pedig megkerülhetetlen szereplővé vált a technológia, az ipar, a pénzügyek és a globális kereskedelem területén. A kérdés így valószínűleg nem az lesz, hogy Magyarország együttműködik-e Kínával, hanem az, hogy ezt milyen stratégiával és milyen nemzeti érdekek mentén teszi majd.

A magyar–kínai kapcsolatokban tehát új korszak kezdődhet, de nem feltétlenül új irány. A politikai szereplők változhatnak, a világgazdasági realitások azonban továbbra is ugyanabba az irányba fújják a tavaszi szelet.

Horváth Levente

A szerző az MKFB elnöke, a Fudan Development Institute vendégkutatója.