Zarándokút a mesés nyugat-sichuani hegyekben

Chengduban élő diákként imádom felfedezni a város rejtett helyeit, az új éttermeket, kipróbálom az új kávézókat és szeretek izgalmas programokon részt venni. Szeretek azonban időről-időre elszakadni a nagyvárosi élettől és kirándulni a természetben.

Forrás: Researchgate

Chengdu (成都) Sichuan tartomány fővárosa, egyúttal 21 millió lakosával Kína harmadik legnagyobb városává nőtte ki magát az elmúlt években. Kínában Chengdut a pandák városaként emlegetik, de emellett rendkívül gazdag történelmi és egyedi kulturális háttérrel rendelkezik a város. Sokan nem tudják, hogy csupán pár száz kilométerre már több ezer méteres magas hegyek és fennsíkok veszik körül Chengdut.

A várostól nyugatra található hegyvidék, a „Tibeti-fennsík” (West Sichuan), mely közvetlenül határos a Tibeti autonóm területtel (西藏自治区), sőt Tibetet nagyjából 1300 kilométeren át csak magas hegyek választják el a „szomszédos” Chengdutól. A nyugat-sichuani vidék egyik érdekessége az itt élő tibeti népcsoportok és két autonóm terület, mely Aba néven ismert (Ngawa Tibetan and Qiang Autonomous Prefecture (阿坝藏族羌族自治州).

A tibeti kultúra igen nagy hatással van itt az életre, beleértve az építészetet és a helyi szokásokat. Az itt élő tibeti népcsoportok gazdag kulturális örökséggel rendelkeznek, ami a vallásban, a hagyományos öltözködésben, a nyelvben és a mindennapi élet szokásaiban is tükröződik. A tibeti buddhizmus szoros kapcsolatban áll az emberek mindennapi tevékenységével, így a vallási ceremóniák, templomok, kolostorok, valamint a szent hegyek tisztelete alapvető részei az itt élők világnézetének.

Már többször jártam a városhoz közelebbi erdőkben egy-egy napos kirándulások alkalmával, viszont az idei októberi nemzeti ünnep alatt úgy döntöttem, hogy részt veszek egy 4 napos intenzív túrán, hogy megismerjem a távolabbi hegyek élővilágát, csodáit és kulturális kincseit.

Első nap korán reggel busszal indult a szervezett út Chengduból. A résztvevők között öt külföldi volt rajtam kívül, továbbá két képzett túra vezető kísérte a 28 fős társaságot, akik angolul jól beszéltek. Délutánra érkeztünk meg az első megállónkhoz, mely egy világhírű buddhista szentély volt, Piluzhena Shrine Cave, avagy Pilu Sacred Cave (毗卢遮那圣窟). A körülbelül 20 méter magas templom 3000 méteres tengerszint feletti magasságban, egy hegy oldalában lett felépítve. Nevét Piluzhena buddhista szerzetesről kapta, aki a kínai Tang-dinasztia neves írója és fordítója volt. A mondás úgy tartja, hogy a hatodik dalai láma, Tsangyang Gyatso is jelentős időt töltött el itt.

A szentélyhez legközelebbi autóút 3-4 kilométeres távolságban található, ahonnan a túra egy meredek hegyoldalon át, sőt igen keskeny, bozótos és nehezen járható útvonalakon keresztül visz felfelé. Ez az egyetlen megközelítési lehetőség, mely a templomhoz vezet a hegy oldalába épített lépcsőkön keresztül. A világtól és a civilizációtól elrejtett kis templomban húsz buddhista láma él. Nagyon meglepődtünk, amikor megtudtuk, hogy az egyiküknek még WeChat-je is volt! A lámák nagy örömmel fogadják az erre látogató túrázókat, így minket is lelkesen vezettek körbe.

Néhány órás buszút után, de már késő este érkeztünk meg aznapi szállásunkra, egy B&B Homestay szálláshelyre, mely messze és magasan a hegyekben, egy kis faluban volt, egy hostelhez hasonló szálláshely. A házigazdák meleg tibeti hotpottal vacsorára vártak minket és tábortüzet is gyújtottak, ami mellett a vizes ruháinkat és a cipőinket tudtuk szárítani.

A második napon korán reggel indultunk tovább a következő helyszínre, Daping faluba (大坪牧业村). Fantasztikus élményben volt részünk, ugyanis ismét lehetőségünk nyílt megtekinteni egy másik buddhista templomot. Amikor belestünk az ajtón, szemtől-szembe láthattuk élőben a helyiek vallási szertartását és hallhatuk az éneküket. 

Következő túránk is Daping-ból indult, ahol szerencsénk volt több ott lakóval találkozni, akik ugyancsak rendkívül boldogan várták a kirándulókat. Besétáltunk egy kapun a hideg elől menekülve, majd pillanatok alatt egy család nappalijában találtuk magunkat, ahol megkínáltak minket különböző helyi specialitásokkal, így például a jak tejjel, sőt a kulacsainkat is megtöltötték meleg vízzel.

Családi szentély, amit a falu egyik házában örökítettem meg

A borongós idő ellenére gyönyörű volt az őszi táj, ahol néhány kellemes órán át túráztunk. Ezt követően visszatértünk a kiindulási pontunkra, majd lepihentünk a túrázóknak készített sátrakban. A helyiektől tudtunk ebédet és instant levest vásárolni, bár engem leginkább a jaktej lelkesített, hiszen ennyire friss különlegességet, alig találni a nagyvárosokban.

Aznapi szálláshelyünkre a Lixiao (理小路) úton át mentünk, amely kétségtelenül Nyugat-Sichuan leglátványosabb turisztikai útvonala és megnyitása óta rengeteg figyelmet kapott. Az út 2000 métertől 3600 méteres magasságig vezet a fennsíki ökológiai öv mentén, összekötve Li és Xiaojin megyéket. Az útvonal mentén hófödte hegyek, érintetlen erdők, folyóvölgyek, gleccserek és rétek váltakoznak, miközben egy igazán lenyűgöző hegyi panorámát kínál az erre látogatóknak.

Második nap este Wori faluban (沃日镇) szálltunk meg, ahol mesebeli kilátás fogadott minket a hostel teraszáról kitekintve.

Tibeti hotpotot ettünk vacsorára, majd után indult a tánc a tábortűz körül, ahol a helyiek egy egész malacot sütöttek a tiszteletünkre. Az este során megtanultunk néhány helyi táncot, mahjongot játszottunk, élveztük friss levegőt, amit szinte harapni lehetett és a tündöklő csillagok szépségében gyönyörködtünk. Olyan tiszta volt a levegő és olyan sötétség volt a városok fényszennyezésétől mentesen, hogy a tejutat is szabad szemmel láttuk kirajzolódni az égen.

A harmadik napon érkezett el a legnehezebb szakasz, mivel a 3000 méter körüli tengerszint feletti magasságról 4000 méterig jutottunk fel. A magas-hegyi és ritka légkör okozta rosszullétet itt már éreztem, amikor életemben először vettem részt egy ilyen megpróbáltató túrán az oxigénhiányos környezetben. 

Túránk egy jak-legelőn vezetett keresztül, ahol a biztonságos átjutás érdekében szükségünk volt még az ottani jak pásztor segítségére is. A jakok barátságos állatok, azonban – be kell vallanom – kissé féltem mindkét alkalommal, de végül biztonságban átkeltünk a Jakok legelőjén. A jak pásztor nagyon meglepődött, amikor meglátott minket, külföldieket. Videohívással azonnal felhívta a lányát, hogy neki is be tudjunk mutatkozni, egyúttal kérte, hogy váltsunk vele pár szót angolul. Természetesen közös képeket is készítettünk.

A szabadban egy folyó partján ebédeltünk és csodáltuk a minket körülvevő természet egyedülálló szépségét és annak változatosságát. A terület egyfelől zord, de másfelől mégis lenyűgöző, ahol a hófödte csúcsok és az érintetlen hegyvidéki tájak uralják a látképet. A magasabb hegyvidéki övezetben a növényzet egyre ritkább, ahol főként a magas hegyekben honos fűfélék, törpe bokrok, valamint moha- és zuzmófoltok jellemzők. A hűvös, ritka levegő és a könnyen kiszáradó talaj nem kedvez a nagyobb növényeknek, de az itt megtalálhatók mégis tökéletesen tudtak alkalmazkodni a zord környezethez. Az itteni növények többsége alacsony növésű, így az erős szélnek és a nagy hidegnek sokkal jobban ellenállnak.

Fantasztikus élmény a kilométerről-kilométerre változó tájat és annak élővilágát közelebbről is megismerni. Minél magasabbra jutottunk, annál ridegebb és kietlenebb lett az elénk táruló világ. A túránk végpontja egy gleccser volt, ahol életemben először csodálhattam meg egy ilyen természetes jég-képződményt, ami életre szóló élményt jelent.

Negyedik és egyben utolsó napunk a Nan-völgybe (南沟) vezetett, ahol körülbelül 2000-2500 méteres magasságban túráztunk. Teljesen más környezet fogadott minket, ugyanis a táj olyan volt, mintha egy mesebeli világba csöppentünk volna. Ködös, nedves páfrány erdőben kirándultunk, ahol a természet zöldellt és a misztikus ködfátyol különleges, varázslatos hangulatot teremtett.

Az alacsonyabban fekvő területeken, ahol a növényzet sűrűbb, ott már a páfrányerdők és a nedvesebb, dúsabb növényvilág dominál, így a zuzmók helyett inkább mohák, páfrányok és egyéb talajfedő növények találhatók.

Hegyi utakon és falvakon haladtunk és többször megálltunk, hogy friss gyümölcsöt vásároljunk a helyiektől.

Lenyűgöző élmény volt ezekre az egyedülálló helyekre eljutni és felfedezni egy olyan különleges világot, ahová nemcsak a turisták, de még a tapasztalt túrázók is csak igen ritkán jutnak el. A sichuani hegyekben találhatók viszont népszerű és jól kiépített kirándulóhelyek is, mint például a SiGuniang (四姑娘) hegy, ahol korábban még nem jártam, azonban rendkívül népszerű, melyet minden hétvégén számos turista felkeres. Ezek a népszerű helyek autóval is könnyen megközelíthetők, ami miatt a parkolási díj és a kempingek ára is magasabb.

Hálás vagyok, hogy ellátogathattam ezekre az egyedülálló és fantasztikus helyekre, ahol a hagyományok és szokások a mai napig is változatlanul fenn tudtak maradni, ahol igazán autentikus élményt tudtam megszerezni. Izgalmas volt felfedezni a változatos tájakat, ahol minden nap más-más erdőtípus és eltérő növényzet és azok flórája és faunája fogadott. A minket körbe ölelő táj és annak szépsége újra és újra ámulatba tudott ejteni, ahol a színes természet, a patakok tiszta vize és a hegyek csendje különleges békét árasztott. Túrám során minden percben egyre közelebb kerültem ahhoz a lenyűgöző harmóniához, melyben ember, állatok és természet ilyen összehangban létezik a nagyvárosok zajától távol.

Bánki Lilla A szerző a Sichuan University hallgatója.